Na ez az…

Na ez az, megint itthon egyedül. Megesz a fene, mert a barátnőmék, édes kettesben mennek fürdőzni a párjával..

Én meg mit csinálok megint, itthon robotolok. Lackó este megy focira, mert ő ugye könnyen van, nem kell a gyerekről gondoskodnia, nem kell mindig azon agyalnia, hogy hova teszi kinek adja, előtte legyen megetetve, tisztába rakva..Nekik tök könnyű. Elhatározza, és megy, és ennyi..én meg maradhatok itthon a fenekemen, mert nem tudom hova adni a gyereket,

Annyira szeretnék kijárni futni, bedugni a fülem, és csak mennyi, jót tenne az alakomnak, a lelkemnek, mindenemnek. De nem ez sem megy, mert nincs aki vigyázzon a kicsire.  Arra nem számíthatok, hogy apa vigyázzon rá, mert dolgozik, ha itthon is van  a telefon le nem esik a füléről. Ok, tudom, nem szabad őt bántanom, mert értünk dolgozik….

De akkor is, ez igazságtalanság…A mindenható ezt nem jól rendezte, valahogy jobban bele kellett volna vonni az apát is a gyereknevelésbe, vagy a társadalomnak és /vagy a rendszernek kéne megváltozni, hogy ne kelljen azért a pénzért annyit gürizni, amit aztán elvesznek…Ez is nevetséges, de ezen a több mint 33 %on nem tudok változtatni..Uh ebbe inkább bele se kezdjünk, mert még jobban dühös leszek.

Szóval itt vagyok, a megállíthatatlan mehetnékemmel, és a vágyammal, hogy legyen valaki akihez szólni tudjak, aki szól hozzám, akivel veszekedhetek, akit megölelhetek…vagy csak a barátnőim. A sztori ugyanis az, hogy Pesten dolgoztam, egy szuper munkahelyen, jó fizetéssel. Volt egy pici lakásom, amit imádtam, és ott voltak a csajok…A heti egy dumaparty. :))

De jött a baba, leköltöztünk vidékre, ami ugye jobb a gyereknek, meg én úgysem tudok tovább dolgozni, Lackót meg ideköti a munkája, és mindaz ami addig volt és teljessé tette az életemet eltűnt, és büdösül messze került tőlem.

Mindent előröl kéne kezdenem, de nem nagyon megy. Nem szeretem ezt a kis falut. Semmi nincs. nem lehet csirkehúst kapni, csak sertést, meg alkoholt..nincs színvonal és mindenki tudni akar mindent..és a pletykák….Ezekhez  képest a story magazin tizedrangú rongylap.

A ház az szép, imádom, hiszen ezt már az én kényelmem szerint alakítottam ki. De semmi több..

És csak dől belőlem a DÜHHH, Keresűség és csalódottság, mert ilyen nagy slamasztikába kerültem, vagyis úgy érzem abba vagyok. Néha megpróbálok kitörni, de az onlein shoppingoláson kívül, más nem nagyon segít.

És mindig azon töprengem, hogy rossz vagyok én ettől, szabad egyáltalán egy anyukának ilyet gondolni, hiszen itt van a kisfiam, akit imádok, és ki kellene hogy töltsön minden űrt..De mégsem ezt érzem, csak egy kalitkát látok, ami körülöttem van, és néha ugyan felemelkedik, de nem tudok kimászni alatta, mert mindig visszazárRégen független voltam minden szempontból, most anyagilag és érzelmileg ki vagyok szolgáltatva egy férfinek. Nagyon megalázonak érzem.

Folyamatosan azon töprengek, hogy boldog vagyok-e valójában? Vagy, hogy  csak egy hülye picsa vagyok, mert ilyen dolgokon hisztizek, más örülhetne, ha úgy élhetne mint én.

Miért van az, hogy az anyákat belekényszerítik, egy szolgáló helyzetbe, ahol alá kell vetniük magukat a férfi, gyerek akaratának,ezzel harmadsorba kényszerítve önmagukat,  különben…És ezek a sztereotípiák vidéken még erősebben előjönnek. vannak aszonny munkák:) ??? amit a feleségnek kell megcsinálni, mert így szokás. De kérdem én, kidöntötte azt el, hogy mindig a nőnek kell mosogatni, porszívózni??

Tudom hogy sokkal többb van bennem, mint hogy csak HB legyek. Valamin változtatnom kell különben megemészt a Düh és a magány….