Lassan egy éves a kisfiam. Gyönyörű, eleven gyermek, mindig kitalál valami rosszaságot. Nagyon szeretem, és irtó büszke vagyok rá.
Mégis néha hiányzik a régi életem, a lakásom, hogy csak magammal kellett foglalkoznom, hogy azt tehettem a mit akartam, és amikor akartam.
Félreértés ne essék, nem adnám semmiért, azt az érzést amikor rám mosolyodik, vagy mondja, hogy nyanynanynan:)))
De azt hiszem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Olyan jó lenne megint csak egy napra a réginek lenni.
És hogy miért írom ezt ide? Mindig is vezettem naplót, azt hiszem nekem segített. Kíirtam magamból mindent, a dühöt, a szerelmet, a szomorúságot, a vidámságot, mindent…
Remélem ez most is így lesz, majd meglátjuk….
Kommentek